Számos díjat osztanak ki év végén az NCAA-ben, amik közül a lényegében MVP
elismerésnek megfelelő Heisman trófeát alighanem már mindenki ismeri. Minden posztnak van külön díja, olykor több poszt összevonva is versenyeztethető. Tíz éve alapították a legjobb centernek járó Rimington trófeát, amelynek nyertesei meglepő módon, eddig egészen minimális sikereket értek csak el a profik között.
Dave Rimington a Nebraska centere volt 1979 és 1982 között. Utolsó két évében bekerült az országos válogatottba, falemberként sikerült év támadója és év játékosa díjat is szereznie a Big8 konferenciában. (A Big8 a tavalyi Big XII csapatait foglalta magába a 4 texasi egyetemet leszámítva.)
Az 50-es számú mezét visszavonultatta a Huskers, a College Football Hall of Fame-be pedig 1997-ben került be. Két Orange Bowlban is szerepelhetett, de az Oklahoma és a Clemson ellen is veszítettek. Az első nagyobb jelentőséggel bírt, de azon még nem volt húzóember.
Az NFL-ben a Bengals az 1/25-ös draftcetlit áldozta rá, itt húzott le 5 évet, majd újabb 2 évig az Eagles mezét húzhatta magára, mielőtt visszavonult. Nem futott hangzatos profi karriert, de még így is többre vitte, mint a róla elnevezett díj eddigi nyertesei.
2000
A győztes: Dominic Raiola, Nebraska
draft: 2/50, Detroit Lions
Remekül jött ki az első díjátadás, hiszen Rimington egykori iskolájának újabb növendéke kapta meg az első kitüntetést. Raiola mai napig aktív, az első kiválasztott center volt a 2001-es drafton, és nem is zárt rosszabb karriert, mint a kortársai közül megemlítendő Casey Rabach (Redskins) vagy a manspág már guardként szereplő Roberto Garza (Bears). Igaz, hogy aktív részese volt a 0-16-os szezonnak, de ettől még másodéves kora óta kirobbanthatatlan a detroiti kezdőből, szóval rá speciel nem lehet panasz.
2001
LeCharles Bentley, Ohio State
draft: 2/44, New Orleans Saints
Négy évet húzott le igazán magas szinten játszva Bentley Louisianában. Év újonca díjat kapott a Sports Illustrated szavazásán, másodévesen Pro Bowlra mehetett, mint guard, harmadévesen visszarakták eredeti posztjára, és centerként is majdnem kijutott Hawai’i-ra. Egy évvel később már nem csak tartalék, hanem résztvevője is volt az all-star gálának, szerződése lejártával pedig hatalmas boldogság töltötte el, ugyanis saját elmondása szerint inkább kihagyott volna egy szezont, mintsem a szenteknél kelljen még egy meccset lejátszania.
Szóban megegyezett az Eagles-szel, de miután szülővárosa csapata is megkereste, inkább Clevelandbe igazolt. Első edzésén, 2006. júliusában már az első 11-11 elleni játék során elszakította a térdszalagját, ami után az egész idényt ki kellett hagynia. Négy műtétet hajtottak végre rajta, az utóbbi kettőre azért volt szükség, mert valami vírusos fertőzés is bezavart idő közben, ami után egyes orvosok az amputálás lehetőségét is felhozták…
Egy év múlva visszatért a pályára, akkor 70%-osnak mondta a térde terhelhetőségét, de hosszas huzavona után sem tudott soha kifutni újra az ohio-i közönség elé. A Browns 6 éves, 36 millió dolláros szerződését 3 évesre módosította, fizetését pedig a veterán minimumra redukálta. Miután a barnák kivágták, egy tucat csapat mutatott felé érdeklődést, de szerződéssel egyik sem kínálta meg. A focitól nem szakadt el, az ESPN-en elemez Buckeyes és Browns meccseket mostanság.
Kortársai közül Andre Gurode-ot 7 pickkel korábban vitte el a drafton a Dallas, így utólag jó döntés volt a nem a legjobbnak hitt centerre tenni a voksukat.
2002
Brett Romberg, Miami (FL)
Draft: undrafted
Kanadai srácként csak a 9. osztályban kezdett el futballozni, ettől függetlenül az akkoriban egyeduralkodó Miami Hurricanes-ben alapemberré vált. Egyetlen sacket sem 
engedélyezett egyetemi karrierje alatt, 37 meccséből 35-ször győztesként hagyta el a gyepet, és három 1000 yardos futó is felemelkedett mögötte (James Jackson, Willis McGahee és Clinton Portis). A labdát annak a Ken Dorsey-nak a kezébe nyomkodta, aki az összes létező rekordot tartja Miamiben.
A drafton ennek ellenére sem lelt gazdára, pedig az akkori állományból tán csak Jeff Faine futott be komoly karriert. Utána persze kiderült, hogy nem véletlen nem számoltak vele, először Jacksonville-ben sínylődött, majd a Rams-ben aránylag komoly szerepet kapott, más kérdés, hogy a franchise leggyengébb évei voltak ezek. Legutóbb a Falcons cseréi között láthattuk a nevét.
2003
Jake Grove, Virginia Tech
draft: 2/45, Oakland Raiders
A guardnak is beillő felépítéssel bíró Grove aránylag hamar komoly szereplő lett 
Oaklandben, más kérdés, hogy folyamatosan viaskodni kellett a helyéért, hol Adam Treu, hol Jeremy Newberry, hol Samson Satele színre lépése zavarta meg a nyugalmát. 2006-ban tudta végigjátszani az idényt, fájdalom, hogy pont ekkor lett a csapat mérlege 2-14, és nyerték el az 1/1-es választás lehetőségét.
Öt éves, 29 millió dollárról szóló üzletet között a Miamibe igazolásakor, ahol éppen Satele örököse lett volna. Egy év után megváltak tőle, azóta pedig nincs is klubja. Januárban múlt 31 éves.
Grove volt a 2004-es drafton elsőként elkelt center, de talán jobban járt volna a Raiders, ha a 20 pickkel később is bent lévő Nick Hardwickre teszi le a voksát. Ő ugyanis mára pro bowl játékosnak mondhatja magát, és a rivális Chargers-ben nyújt aránylag jó teljesítményt a mai napig.
2004
Megosztott győztesek: David Baas (Michigan) & Ben Wilkerson (LSU)
Draft: 2/33 San Francisco 49ers illetve undrafted
Ilyen is előfordul, ha a későbbi profi karrier a mérvadó, akkor a valódi győztes Baas.
Kezdjük Wilkersonnal, aki a 2003-as országos bajnok LSU falembere volt, például Andy Whitworth, Nate Livings, Rudy Niswanger vagy Stephen Peterman társaságában, hogy csak az Offenzív line-t emlegessem. (A teljes rosterből kb harmincan lettek profik, de ez a mindenkori bajnokcsapatnál így szokott lenni.)
Wilkerson a drafton nem kellett sehová, cserejátékosként a Bengals és a Falcons keretében töltött pár évet, majd az azóta megszűnt UFL csapat, a Florida Tuskers rosterét is ékesítette egy fél évig.Két éve nincs csapata, 28 éves.
Baas alapvetően bal oldali guardot játszott Michiganben, csak utolsó szezonja közepén 
kellett beállnia centernek kényszerből, de korábbi érdemeit is megkoronázták azzal, hogy megkapta a Rimington díjat. Idővel kiharcolta a kezdő pozíciót az őt draftoló Frisco-ban, mára pedig alapember. Jobb guardként kezdett a profik között, de a tavalyi évet Heitmann IR-re kerülése miatt végig a fal közepén játszotta végig. Újoncként kötött szerződése már lejárt, de a tavalyi speciális FA szabályok miatt újabb egy évre írt alá klubjához.
2005-ben csak Chris Spencer lelt hamarabb gazdára Baas-nál a centerek közül, de a Seattle játékosa semmivel sem nyújt jobb teljesítményt, mint a michigani. Ezen generáció érdemes tagja még Richie Incognito, Jason Brown és Geoff Hangartner is, akik mind kezdő játékosok lettek valahol, hiába csak 3-4-5. kört érő tehetségek voltak.
2005
Greg Eslinger, Minnesota
draft: 6/198, Denver Broncos
Újonc évétől kezdve ott volt a Gophers falában Eslinger, és nem csak a Rimington díjat 
nyerte el, hanem az Outlandet is, ami a legjobb falembernek jár (O és D egyaránt).
Második vagy harmadik körbe jósolták a draft előtt, de csak a hatodikban csapott rá a Broncos. Első évét teljesen kihagyta egy sérülés miatt, majd elküldték Kölnbe, hogy az azóta becsődölő ligában, az NFL Europában csiszolódjon. Itt a legjobbak között jegyezték a nevét, de visszatérve a tengeren túlra, megint csak a practise squadokban váltogatta a helyét, de 2008 óta már azokban is hiába keressük. Négy centert választottak ki hamarabb, mint őt. Nick Mangold, Ryan Cook, Chris Chester és Jason Spitz is sikerekben gazdag karrierjét éli napjainkban.
2006
Dan Mozes, West Virginia
Draft: undrafted
Lenyűgöző karrierje volt a WVU-nál, első két évében LG, utolsó kettőben C poszton volt 
húzóember. Már juniorként is ott volt a Rimington döntősei között, végzősként meg is kapta. Ebben az évben a WVU 1.17 sacket engedélyezett meccsenként (egyiket sem Mozes), és a Pat White-Steve Slaton duó vezette offense 3600 yardot futott a Mozes-féle fal mögött.
A senior bowlon mutatott gyengélkedés után a drafton nem lelt gazdára (ellentétben mondjuk a Ryan Kalil, Samson Satele, Leroy Harris trióval), de a Vikings egyből megdobta egy szerződéssel. Neki is közbe jött egy sérülés, elszakadt az ACL szalag a térdében, két év múlva pedig visszavonult.
2009. február óta a Michigan egyetemen erőnléti segédedzőként dolgozott Mike Barwis keze alatt, aki anno a WVU-nál a mestere volt. Mivel egykori főedzőjét, Rich Rodriguezt már kirúgták a rozsomákok, valószínű, hogy Mozesnek is új munkahelyet kell keresnie.
2007
Jonathan Luigs, Arkansas
Draft: 4/106, Cincinnati Bengals
Ő is újoncként került be az Arkansas falába, miután a szintén kalandos életutat magáénak tudó Robert Feltont áttették a fal szélére. Rövid guardkodás után került be középre Luigs, 
ahol meg is őrizte a helyét a további 3 évre is. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a Darren McFadden- Felix Jones duónak blokkolhatott. Sok dolga nem volt tehát a falnak passz védésnél, ezért is kaptak mindössze 9 sacket, miközben két 1000 yardos futó vitte a prímet. Másodévesen elődöntős volt a Rimington versengésben, juniorként pedig megnyerte. Lehet jobban járt volna, ha ekkor profinak áll, mert következő évben durva összeomlás következett, 46 sacket engedélyeztek, a második legtöbbet az országban. Luigs címvédőként elődöntős volt a legjobb center díjért menő egyéni küzdelemben azért így is.
2009-ben a 4. körben talált gazdára, Alex Mack, Eric Wood, Max Unger és Antoine Caldwell után. Négy éves, 2.26 millió dolláros szerződést írt alá Cincinnatiben, 509 000 dolláros aláíráspénzzel. Nyolc meccsen volt Kyle Cook cseréje, de egy év után waiverre tették, és azóta sem talált magának csapatot.
2008
AQ Shipley, Penn State
draft: 7/226, Pittsburgh Steelers
Allan Quay Shipley gimnazistaként még az ország 12. legjobb DT-je volt a Rivals.com szerint, a Penn State-en viszont már centerként segítette az azóta Ausztriába (!) szerződő Tony Huntot (majd Evan Roystert) rekorddöntő szezonhoz.
Többek közt Luigs-ot megelőzve nyerte el a Rimingtont 2008-ban, majd állt profinak. A combine-on az egyik legjobb volt a támadó falemberek között, a wonderlic teszten ráadásul 40 pontot ért el, ami az NFL átlag duplája. Fizikálisan és mentálisan is NFL-kész játékosnak hittük, de csak 7. körben lelt gazdára. Három éves szerződést kötött vele a Steelers, de csak practise squadba szánták, ahonnan az állam másik végébe vezetett az útja. 2011 januárjában „future contractot” kötött az Eagles-szel, tehát ha az edzőtáborban jól játszik, akkor marad, ha nem, akkor ingyen távozhat. Mivel lockout van, így egyelőre lehetősége sem volt bizonyítani, az esélyeit pedig nem javítja, hogy a sasok két guardot és egy centert (Kelcét) is draftoltak pár hete.
2009
Maurkice Pouncey, Florida
Draft: 1/18 Pittsburgh Steelers
Remek játéka ahhoz is hozzájárult, hogy ikertestvérét egy évvel később, szintén első körben vigye el a Dolphins.
2010
Jake Kirkpatrick, TCU
Draft: undrafted
A szintén (egykori?) NFL játékos, Blake Schlueter utódja volt a TCU-nál Kirkpatrick, és tevékeny részese a 12-0-s szezonnak, ahol pontokban, yardokban és futott yardokban is az ország legjobb 5 csapata között jegyezték a békákat. Juniorként elődöntős volt a Rimington szavazáson, végzősként sikerült megnyernie.
Mindössze 6 centert választottak ki a 2011-es NFL drafton, de ő nem fért ebbe bele. A lockout az ő helyzetére is nagy hatással van, egyelőre nem tárgyalhat semelyik NFL csapat képviselőjével. Szinte 100%, hogy több helyről keresik majd, de hogy undraftedként mire jut a profik közt, már nehéz kérdés. Annyi biztos, hogy elődjeinek nem sok sikere volt az előző évtizedben.
Ők tehát tízen az NCAA elmúlt éveinek legjobb centerei. Lényegében három játékos mondhatja el magáról, hogy sikeres profi lett; Raiola, Baas és Pouncey. A többiek egykoron a legjobbak voltak a saját műfajokban, de az idő múlásával egyre kevesebben emlékeznek rájuk, és bizony a college foci dicsőségéből nem lehet megélni.
Persze az valamennyire elkerülhetetlen, hogy az NCAA legjobbjai közül lemorzsolódjon néhány sztár az NFL-be kerülve, de amíg a többi poszt elmúlt 10 évének díjazottjait nézzük, azt látjuk, hogy 10-ből 1-2 olyan név van, aki besült eggyel magasabb szinten, addig a centereknél ez a szám sokkal nagyobb. Pedig az ember azt hinné, hogy nem ez az a poszt, ahol csupán a jó rendszer, a közeg, az edző vagy a testi erő teszi naggyá a játékosokat. Valamiért mégis rossz ómen a Rimingtont megnyerni. A leendő 2011-es győztesnek azt kívánjuk, hogy a kivételek közé tartozzon…
