Pár nap múlva mutatják be az Egyesült Államokban a The 5th Quarter című "amerikaifocis" filmet (ne számítson senki nagy durranásra), ennek apropóján egy kis számadást készítettem a témát lefedő eddigi filmtermésről. Persze a lista közel sem teljes, a rangsor teljesen szubjektív, szóval amennyiben valamelyik kedvencet esetleg kihagytam vagy méltatlanul alulértékeltem, senki ne legyen rest véleményét megosztani akár itt, akár a fórumon!
Ellenben nem kell súlyos filmfanatikusnak vagy Réz Andrásnak lennünk ahhoz, hogy a kínálat nagy százalékát meg tudjuk tekinteni, ugyanis a sport népszerűségéhez mérten nem árasztják el a mozikat az amerikai futballról szóló alkotásokkal (mostanában évente 1, maximum 2 újdonság jön). A közvetlenül VHS-en/DVD-n megjelent "családi filmek" más tészta, mondjuk az Angels in the Endzone-hoz hasonló szörnyűségek kihagyásával nem is vesztünk semmit. A TV-nek gyártottaknál már gyöngyszemekre is lelhetünk, az 1971-es, párszor már itthon is adott Brian éneke kimondottan jól sikerült darab, sőt mivel ennek eredeti címe Brian's song volt, nyugodtan lélegezhetünk fel, legalább ezt nem rontották el... Nem úgy, mint a The Blind Side (A szív rabjai) vagy az 1991-es Necessary Roughness (Rögbi bunda) esetében.
A filmek két halmazra oszthatóak, az egyik csoportba tartoznak a fikciók, a másikba melyek igaz történetet dolgoznak fel, és talán nem véletlen, hogy szinte kivétel nélkül az utóbbiak az erősebbek, hatásosabbak. Mozgókép- és műelemzésbe nem kezdek bele, de a sportfilmek igen gyakori problémája az az elképesztő didaktikusság, ahogy a néző szájába próbálják rágni a tanulságokat, sok csúszik el ezen a banánhéjon. Természetesen a többség igazi dráma, ahogy maga a sport is, a néhány vígjáték számomra nem jelent üdítő kivételt. A lényeg a lényeg, hogy öt kalapba soroltam a filmeket, a legrosszabaktól kezdve a csúcsok csúcsáig.
A koraiak közül elöljáróban kiemelném az 1940-es Knute Rockne, All American (Ronald Reagan főszereplésével), 1951-es Jim Thorpe: All American és az 1932-es Horse Feathers hármast, a többi már viszonylag egyszerűen beszerezhető, és illik megemlíteni az ESPN nagyszerű dokumentumfilm-sorozatát (30 for 30) is, rendkívül jó témákat dolgoznak fel.
1-es kalap (az elrettentő példák): Air Bud 2, Gus, Two-Minute Warning, Black Sunday, Semi-Tough, Facing the Giants, Little Giants, The Longshot, Wildcats
Megjegyzések: Az Air Bud 2 a Air Bud abszolút érhető folytatása, Buddy a kutya a kosárpályák után a futballpályákat is meghódítja. A Gus-ban mindezt egy öszvér teszi... A Two-Minute Warning szereplőosztása parádés, de ugyanolyan silány terroristaellenes propaganda, mint a a Black Sunday. A Semi-Tough már jelezte 1977-ben Burt Reynolds karrierjének szörnyű hanyatlását, az 1986-os Wildcats hazánkba is bekúszott, ez mindent elárul vígjátéki mivoltáról. A Facing the Giants-ról nem szabad megfeledkezni, aki szembesülni szeretne a tipikus amerikai vallási "fanatizmus" nihilizmusával, egyenesen kötelező.
2-es kalap (unalmas délutánokon szódával): All the Right Moves, Csontdaráló (The longest yard), Vizesnyolcas, The Comebacks, Gridiron Gang, Lucas, The Replacements, Heaven Can Wait
Megjegyzések: A The Replacements-t említettem a '87-es sztrájknál, a Vizesnyolcas és a Csontdaráló mellett szerintem ezt a filmet látták legtöbben Magyarországon, úgyhogy kár csodálkozni azon, hogy olyan az amerikaifoci közmegítélése, amilyen. A The Comebacks hasonlóan agyatlanul szórakoztató másfél óra, a Gridiron Gang meg a kalap alja. A Lucas nem kifejezetten témába vágó, viszont Charlie Sheen egyik első főszerepe, 21 évesen (és kevésbé leharcolt állapotban). A Heaven Can Wait magyar címe Ép testben épp, hogy élek...
3-as kalap (akár még tetszhetnek is): Most kapd el Jack! [Best of Times], Blind Side, Szép volt, fiú! [Everybody's All-American], Jim Thorpe: All American, Horse Feathers, Leatherheads, North Dallas Forty, Trouble Along the Way
Megjegyzések: Két fordítói leleményességre ezúton is felhívnám a figyelmet (szögletes zárójelben), és a Leatherheads-t, a Bőrfejeket is gondolhatták páran a Bőrnyakúak című háborús mozi második részének. A Trouble Along the Way 1953-ban Michael Curtiz rendezésében készült, a Blind Side meg elméletileg Oscar-díjas, miközben erősen egyensúlyozik a szemét határmezsgyéjén.
4-es kalap (nem érdemes kihagyni): Friday Night Lights, Varsity Blues, Any Given Sunday, Knute Rockne-All American, Big Fan, Rudy, We are Marshall, The Longest Yard (1974), The Slaughter Rule, The Program
Megjegyzések: Az Any Given Sunday, mint a Minden héten háború egy leheletnyit túlértékelt, noha Al Pacino alakítása és az oly sokszor idézett öltözői beszéd kétségkívül megér egy misét. A Csontdaráló a '74-es Longest Yard remake-je, az eredeti klasszisokkal jobb. A The Slaughter Rule és The Program két igen elfeledett film, a Friday Night Lights-ról már a sorozat ugorhat be, de a szintén középiskolai futballról szóló Varsity Blues-zal karöltve önmagukban egyaránt értéket képviselnek.
5-ös kalap (alapművek): Remember the Titans, Radio, Invincible, Go Tigers!, The Express
Megjegyzések: Az Invincible is a giccs határán mozog, ahogy vele együtt a Remember the Titans-t az menti meg, hogy tisztában vagyunk vele, a sztori bármennyire is hihetetlen, nem kamu. Az igazán nagy sportfilmek éppen ezért lehetnek kizárólag ilyenek, és a főcímben tett megállapításom is erre vonatkozott. A Go Tigers! egy ismeretlen doku, a The Express személyes favorit, sajnos (?) itthon nem forgalmazták (így én csináltam hozzá feliratot). A MASH nálam az 5+1-es kategória, azonban az inkább "háborús" film.
Végezetül pedig érdekességképpen szót ejtenék az alabamai edzőpápáról, Bear Bryant-ről, akiről két film is készült. Az 1984-es, önéletrajzi ihletésű The Bear-t a magyar származású Laszlo George rendezte, a junctioni legendás edzőtábornak a The Junction Boys állít örök emléket.
