Az NCAA változatosságát nem csak a szokatlan stratégiai rendszerek vagy az országos lefedettség adja, hanem az is, hogy számos idegen náció képviselője is jelen van a ligában. Azt nem állíthatjuk, hogy lépten-nyomon külföldiekbe botlunk a meccseken, hiszen itt továbbra is a tanulás a fő feladata a játékosoknak, ami nem megy magas szintű angol nyelvtudás nélkül, de hála a bő kereteknek, azért lehet példát találni minden kontinens képviselőjére.

 

Természetesen a legnépesebb nemzet a kanadai. Rájuk külön figyelnek a CFL megfigyelői, hiszen a kanadai foci ligában csak helyi egyetemek játékosait illetve kanadai felmenőkkel bíró, máshol tanuló játékosokat lehet draftolni. (A többség tehát szabadügynökként köt ki a CFL-ben.) A polinéz vonal mindenki számára ismerős lehet az NFL-ből is. A legtöbb szamoai vagy egyéb óceániai szigetvilágból származó focista adatlapján nem tüntetik fel, hogy rendelkezik-e kettős állampolgársággal, így leginkább a születési hely ad támpontot azzal kapcsolatban, hogy ki hányadik generációs amerikai. Ugyanez a helyzet az Afrikából érkező játékosokkal. Szinte minden csapatban találunk valamely fekete-Afrikai országból érkező focistát, de közülük kirívóan kevés olyan van, aki élt is az anyakontinensen. Az európaiakkal ilyen gond nincs. Jól dokumentálva van, hogy ki honnan származik, a sokadik generációs, idegen hangzású névvel bírók így abszolút körön kívül kerültek.

 

Ennyi felvezetés után nézzük is végig először a 6 nagy konferencia külföldijeit.

 

 

A Big 12-ben mindössze 2 kanadait találunk jelenleg, közülük az Edmontonban született Cleyon Laing egyelőre csak csere szerepkörig jutott az Iowa State védőfalában, viszont Philip Blake meghatározó ember a Baylornál. A már 25 éves játékos utolsó idényére készül a medvéknél, és az egyik legjobb prospectnek számít CFL szinten. 2005-ben érettségizett Quebec államban, de a focit csak 2008-ban kezdte el, a JuCo ligában szereplő Tyler csapatánál. Egy év elég volt hozzá, hogy a sokkal magasabb szintet képviselő Big XII-ben találja magát, és bizonyította is tehetségét. Mind a 12 meccsre kezdők right tackle-ként futott ki. A következő tavasszal áthelyezték a támadófal közepére, és centerként is végigharcolta az idényt. Kora, sokoldalúsága és származása miatt joggal juthat eszünkbe róla Danny Watkins, akit a 2011-es drafton akár az első kör végén is kiválaszthat valaki.

 

Az ACC-ben igazi német dominancia van, hiszen három germán védőfal-embert is felfedezhetünk.

Markus Kuhn a North Carolina State színeiben utolsó idényére készül. A Wenheim Longhorns csapatában 15 évesen kezdett el focizni, majd miután négyszer is az év csapatába választották, megnyílt előtte az út Amerika felé. 21 évesen mutatkozott be az NCAA-ben, így fizikális problémái nem akadtak, azonnal a rotáció tagja lett. Linebacker-ből DT kaliberré hizlalta fel magát, de a fal szélén is feltűnik olykor. Fejlődése aztán nem folytatódott, másodévesen háromszor kezdő is volt, de váll- illetve fejsérülése miatt is limitált szerepet kapott.

 

Nála sokkal többre viheti Björn Werner, aki a Berlin Adler juniorcsapata után cserediákként két évet a Connecticut állami középiskolai bajnokságban is fejlődhetett, tehát az amerikai toborzó oldalak is foglalkoztak vele. A Florida State mellett az Oregon volt a legnagyobb kérője a 20 éves, 1 éve nős fiatalembernek, aki DE mellett korábban TE-t is játszott. Will Tye, a Salisbury középiskola másik tight end-je egyébként szintén a Seminoles-ba került, talán nem véletlenül. Újoncként Werner 5.5 negatív yardos szerelést és 3 sacket mutatott be, valószínűleg 2011-ben is hallatni fog magáról.

 

Ugyanezen a poszton szerepelt Kasim Edebali, akiről neve alapján nem hinnénk, hogy német, pedig Hamburgban született és német utánpótlás válogatott. Az európai viszonyokra jellemző módon 2004-ben még QB-ként volt csapat MVP, az U19-es válogatottban Tight Endként szerepelt, míg Amerikába kerülve defensive endként csinált karriert. Egy nemzetközi futball program keretében tölthetett el 2 évet a new englandi középiskolai bajnokságban, jelenlegi csapata az NCAA-ben pedig a Boston College. 2010-ben volt újonc, és minden meccsen pályára került. Méretei alapján inkább linebackernek hihetnénk (6’2”, 248 font), de ki tudja, hogy egy holtszezon alatt mennyi izom kerülhet még rá.

 

Az utolsó említésre méltó ACC játékos a Buffalo Bills által tavaly draftolt OT, Ed Wang öccse, David. Ők mindketten Virginiában nőttek fel, és lettek a Virginia Tech játékosai, de szüleik egyaránt kínai olimpikonok voltak az 1970-es években. David a második teljes idényére készül, egyelőre inkább edzésmenő, mint jó focista. A konditeremben a legjobb támadófal-emberek között van a neve, de a pályán egyelőre a csere szerepkör az övé.

 

A legerősebb konferenciának tartott SEC-ben két újonc ausztrál fiú is azonnal komoly szerepet kaphat. David Wing egykori Detroit Lions (és NFL Europe) punter fia, Brad Wing immár az LSU játékosa. Melbourne-ben nevelkedett és csak 1 évet töltött el az Államokban, de ez is elég volt hozzá, hogy az 5. legjobb rúgónak rangsorolja a Rivals.com a végzős középiskolások között. Az ausztrál fociból érkező puntereknek NFL szinten is van hagyománya (Rocca, Graham, Bryant a jelenleg aktív keretekből), szóval az LSU-nak is jó befektetés lehet Wing.

Az igazi attrakció viszont nem ő, hanem Jesse Williams lesz az Alabama védőfal közepén. A Brisbane-ből érkező, remek felépítésű (6’3”,310 font) játékos eredetileg a kosárlabda és a rögbi bűvöletében élt, de az egyik nap amerikai fociedzők érkeztek a kontinensre Hawai’i-ról, és 15 évesen ráébresztették, hogy ebben is tehetséges. Gyakorlatilag már ekkor elígérkezett szóban a Hawaii Egyetem csapatához, de a matek és az angol nyelv jegyei nem voltak elég jók ahhoz, hogy felvételt nyerjen. A tanulmányi kudarc után Jesse pályára lépett egy Új-Zéland elleni válogatott meccsen, amit az Arizona Western megfigyelői is láttak, és sikerült is elintézni, hogy az alacsonyabb tanulmányi elvárások miatt Williams a JuCo ligába kerülhessen. Leigazolása telitalálat volt, a játékát látva végül 25 egyetem ajánlott neki ösztöndíjat, többek közt az Arkansas, LSU, Tennessee, UCLA. Első ajánlatát az Oregon State-től kapta, a másodikat pedig a végső befutó Alabamától, saját elmondása szerint utóbbiról azt hitte, hogy csak valami vicc.

A 19 éves játékos alig tud valamit az NCAA-ről felépítéséről vagy történelméről, két éve még csak heti 2 edzése volt összesen, most viszont ott tartunk, hogy Terrence Cody után ő lehet a Bama következő sztárja a Nose Tackle poszton.

 

Sokkal egyszerűbb dolga volt a Boszniában született Nermin Delicsnek, hiszen szülei már 6 éves korában kivándoroltak, így az amerikai oktatási rendszer előnyeit kihasználva nyert felvételt a Kentucky egyetemre, ahol tavalyi, első évében 8 meccsen vetették be. Két sack-je volt, az egyikből fumble és labdaszerzés is lett. Prototípus pass rusher felépítéssel bír (6’5, 265), némi rutinszerzés után akár még kezdő is lehet a Wildcats-ben.

 

Hasonló utat járt be Udom Umoh, aki Maiduguri városában látta meg a napvilágot, Nigériában. Édesapja egyetemi tanár lett a Fort Valley State kötelékében, így fia Georgiában nőtt fel, elkapóként 2 állami bajnoki címhez segítve csapatát, mielőtt a SEC legkomolyabb oktatási szintjével bíró Vanderbiltre nyert volna felvételt. A 2011-es lesz az utolsó éve, már 2009 óta standard kezdő WR, és alapember a speciális egységben is. Nagy sikereket ebben a mezőnyben nem tudott csapatával elérni.

 

A sort Stephen Alli teszi teljessé, a Florida 6’5 magas possession receiver-e. Torontóból érkezett, tavaly került először pályára, de egyelőre csak a speciális egységben tevékenykedett, igaz ott mind a 13 meccsen bevetették.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Big East-be érkezve találkozhatunk ezen összeállítás egyetlen Dél-Amerikai játékosával. Maikon Bonani (fent) brazil, Sao Paulo-ban éltek a családjával, 11 éves korában költöztek Floridába. A középiskolában már három sportot űzött. Miközben a labdarúgópályán bőrözgette a suta jenkiket, a teniszpályán is próbálkozott mielőtt rádumálták, hogy legyen a focicsapat rúgója. A maga szintjén már ekkor klasszisnak számított, a Florida State és a Central Florida is vitte volna, de ő a South Floridát választotta. Eddigi két szezonja alatt a konferencia legjobb rúgói közé érett, 40 yardon belülről szinte sohasem hibázik, de az 50 alattiakat is jó százalékkal lövi.

 

Ebben a konfban két afrikai szülöttet találunk. Soraya Alsien-Ogbebar életútjáról semmit sem mond a West Virginia honlapja azon kívül, hogy Nigéria fővárosában született, viszont a Sryracuse-ban szereplő elefántcsontparti Siriki Diabatéról annál többet tudhatunk meg.

Bronxi kötődésű, az USÁ-ban nőtt fel, ugyanoda járt gimnáziumba, mint a ’Cuse edzője, Doug Morrone. A Nassau Community College színeiben tavaly 11-0-s mérleget produkáltak, a liga 4. legjobb csapata lettek ezzel, Diabate pedig JuCo all-American címig jutott. Méretei alapján inkább néznénk safety-nek, mint linebackernek (5’10, 209), pedig igazi tackle gépről van szó, meglátjuk, hogy ez miként működik majd az Orange-ban.

 

A UConn Huskies három kanadaival áll fel. John Delahunt csere tight end nem érdemel túl sok karaktert, Jesse Joseph (DE) és Moe Petrus (OL) viszont húzóembernek számítanak. Mindketten már újoncként bekerültek a kezdőcsapatba, ahol máig őrzik a helyüket. Petrus középiskolás korában Kanada korosztályos válogatottjának kapitánya volt, és guard valamint center poszton nagyban hozzájárult Donald Brown majd Jordan Todman remek szezonjához is.

 

A Rutgers is bír néhány unikummal. Betim Bujari személyében egy albán játékosuk is van a támadófalban, aki pár éven belül odakerülhet a tűz közelébe. Náluk játszik a NY Jets pass rusherének, Jamaal Westermannek az öccse, Jawann, aki elkapó poszton próbálkozik. Ők Ontario államból kerültek a Rutgers-re mindketten. Végül megemlíteném San Sa Te nevét, aki bár North Carolinából került Piscataway-be, nem nagy művészet észrevenni idegen mivoltát. A magabiztos rúgó épp egy másik ázsiai származású rúgó iskolarekordjait döntheti meg. Jeremy Ito a profi karrierrel is megpróbálkozott, de ez rövid időn belül véget ért számára.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A BigTen kismillió közép-európai hangzású névvel bíró játékost vonultat fel, de ez csak látszat, én egyetlen játékost sem találtam, aki innen költözött volna ki.

Ellenben az idén csatlakozó Nebraskában van egy dél-korai falember, Seung Hoon Choi, aki 8. osztályos korában került Lincoln városába és két év múlva kezdett focizni. Szülei a mai napig Szöülban élnek, és Seung is inkább a diszkoszvetésben jeleskedett eleinte. Sokadik számú csere a támadófalban, a pályán ne nagyon keressük a Huskers meccsein.

 

A Közel-Keletről egyetlen név jegyezhető fel, Arshan Pouladdej az Illinois játékosa. Teheránban született, nagyapja válogatott kosaras volt Iránban. A Pershan becenevű támadó nem egy égimeszelő, hiába szerzett már tinédzserként rutint a fociban, a pályára nem igen tud felmenni. Elkapó volt eddig, de lehet, hogy átképzik futóvá. Rashad Mendenhall és Mikell LeShoure rekordjai azért még biztonságban vannak.

 

A Purdue-ban Nnamdi Ezenwa (LB) már sokkal ígéretesebb játékos, kétszer volt az év védője Georgia államban, még gimis korában, szóval kissé meglepő, hogy első egyetemi éveiben nem kapott túl sok lehetőséget. Neve alapján kitalálható, hogy nigériai állampolgár, ami érdekes, hogy ezen kívül mexikói útlevele is van. A konferencia másik nigériaija Jovi Chokor, ő Sapelében született és 9 évesen került az USÁ-ba. Gimiben DE volt, de megállt a növésben, és a Northwestern színeiben immár WR. Nem kapott sport ösztöndíjat, így már az is eredmény, hogy beverekedte magát a keretbe.

 

A profi életre készülő Ryan Donahue távozása miatt új puntere lesz az Iowának, nem is akármilyen. Az ausztrál Jonny Mullings 23 évesen készül újonc idényére. Canberrából származik, de Angliában is élt, sőt rögbizett is. Számos bajnoki cím és MVP elismerés jutott neki mindkét országban, majd egy évig egy iowa-i középiskolát is látogatott, itt figyeltek fel rá a Hawkeyes képviselői. A posztjához képest remek felépítéssel bíró játékos hamar a BigTen legjobbjai közé emelkedhet a maga műfajában.

 

Kanadát itt ketten képviselik, mindketten újoncok. Alex Mateas-ról legyen elég annyi, hogy ottawa-i, guard és a Penn State az új csapata. A nagy sztár nem ő, hanem Arjen Colquhoun, vagyis a „kanadai villám”, a Michigan State toborzottja. Az ontario-i windsorból érkező atlétát CB-ként rangsorolják, de elkapóként, futóként és visszahordóként is bevethető, vagy akár wildcat QB-ként. Kanadában válogatott szinten űzte a baseballt, két bajnoki címet nyert a kosárcsapattal, és a sprinterként, váltóban az atlétika pályán is szerzett néhány érmet. Plusz ugyanabba az iskolába járt, mint a Redskins safety, OJ Atogwe. Hatalmas potenciállal bír, nem csak a Spartans szurkolók lesznek kíváncsi rá, hogy mit is tud ezen a szinten a politikatudomány szakra beiratkozó északi versenyző.

 

A Pac-12 tele van latinokkal, de természetesen köztük is csak elvétve találni az elmúlt években USÁ-ba érkező játékosokat.

Az egyik ilyen Alejandro Crosthwaite, a Californiára tavaly felvételt nyert OLineman, aki Mexikóban nőtt fel, és hatodik osztályos korában hagyta ott a labdarúgó karriert. San Diego környékén folytatta tanulmányait, egy kisebb iskola nyert vele nagyot, hiszen középiskolában háromszoros bajnokok lettek az egyik kaliforniai alsóbb ligában úgy, hogy Crosthwaite az utolsó 35 meccséből 34-et megnyert. A toborzó oldalak szerint 4 csillagos prospect volt, ergo nagy fogás a Golden Bears-nek, a tavalyi redshirt után idén talán már a gyepen is láthatjuk.

Elképzelhető, hogy Alejandro mellett Matt Williams fog játszani Liverpoolból. Az egykori rögbi játékos 15 évesen költözött New Englandbe, ahol WR/CB kombó játékosként került be a focicsapatba, mivel csak 195 fontot nyomott. Ezen kívül a kosárcsapat kapitánya, valamint a labdarúgóegylet házi gólkirálya is ő lett 1-1 szezonban. Ahogy fokozatosan pakolták rá a súlyt és az izmot, átképezték TE/DE játékosnak, de a támadófalban egyáltalán nem játszott gimnáziumi szinten. Útja a jónevű North Dakota State College of Science csapatába vezetett a JuCo ligába, itt neveltek ki belőle egy elit falembert. Aktuális méretei 6’7 és 286 font, valószínűleg Berkeley-ben a 300-as álomhatárt is át fogja lépni valamikor.

 

A USC is fel tud mutatni egy brit játékost, Chidozie Uche Londonból nyert felvételt a Trojans-hez és cornerbacket fog játszani, ha valaha pályára kerül.

 

Visszatérve a latinokra. Juan Castellanos kihasználva Kolumbiában megszerzett labdarúgótudását egy évig volt kicker két Miami középiskolában, ez pedig elég volt hozzá, hogy a Stanfordnál is kinevezzék rúgónak. Labdarúgóként még viheti valamire, támadó középpályást játszik, előző szezonban 22 gól és 22 gólpassz volt a mérlege. A Stanford történetében eddig 12 külföldi születésű focista fordult meg, legutóbb Brian Bulcke távozott, akit a 2010-es CFL drafton 1/6-ra választott ki az Edmonton Eskimos.

 

Nélküle is maradt azért 3 kanadai a Pac-12-ben. Anthony Thompson (CB) Montrealból került a UCLA-hez, a hatalmas méretű Tyson Pencer (6’8, 330) British Columbiából lett a Washington State falának tagja, akárcsak Keynan Parker, aki az Oregon State játékosa. Apja, James Parker a Wake Forest játékosa volt, majd hazájában csinált karriert, ötször lett a CFL év csapatának tagja, 1985-ben a döntő védő MVP-je címet is bezsebelte. Keynant több Ivy ligás gárda is hívta, szóval az iskolapadban sem kell félteni. Számos korosztályos rekordot tart atlétikában, potenciális kanadai olimpikonnak számít a sprint számokat tekintve. A focipályán kissé sérülékeny, de nem is ebben akar nagyot alkotni.

 

Az állam másik felében is találunk egy kanadai kötődésű védőt. Boseko Lokombo 6 évesen hagyta el Kongót és kezdte el életét Montrealban. Négy csillagos prospectté küzdte fel magát, a 10. legjobb MLB-nek írták a középiskola befejezésekor, és a legjobb játékosnak Kanadában. Első évében kiegészítő szerepet szántak neki, de jövőre akár Casey Matthews helyén is feltűnhet, a rendkívül atletikusnak számító linebacker.

 

Nem csak a Stanford, hanem az Arizona rúgója is spanyol anyanyelvű. Jon Mora eredetileg Costa Ricából származik, és elsőévesként ösztöndíj nélkül került be a Wildcats keretébe. A történet további részét szeptembertől követhetjük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A ’Zona másik külföldije is újonc, mégis sokkal jobban ismerhetjük. A 12 gyereket számláló Fanene család legújabb tagja, Aiulua Fanene még Amerikai Szamoán látta meg a napvilágot, Nu’uuli városában, ahol a CBS csatorna forgatott is egy dokumentumfilmet a szamoai középiskolai focicsapatokról. Bátyja, Jonathan a Bengals defensive end-je. Aiulua is falember, eddig a labda mindkét oldalán szerepelt, azt pedig még nem tudják, hogy a vadmacskáknál hová kerüljön. Az angolon és s szamoain kívül egyébként tongaiul is beszél. Két all-star gálán is részt vett már. A rendszeresen megrendezésre kerülő Szamoa vs Hawaii összecsapáson OG volt a 23-20-ra nyerő csapatban, akárcsak a Világválogatott vs Team USA összecsapáson 2010 januárjában.

 

 

Tavaly már eljutott akkora népszerűségig az NCAA kis hazánkban, hogy minden héten megkérdezze valaki, hogy a Wisconsinból Bill Nagy magyar-e. Mit lehet erre válaszolni?!

Sajnos hajlamosak vagyunk rásütni azokra a srácokra is, hogy magyarok, akik már egy mukkot sem tudnak a nyelvünkön, és már a nagyszüleik se jártak Európában soha. Ettől függetlenül mi tudjuk Eric Farkasról és Chris Szarkáról, hogy honnan származik, még ha ők maguk talán nem is.

 

Sajnos Samson Szakacsy idejekorán befejezte a focit az Arizona State-nél, pedig ő lett volna az egyetlen quarterback, aki be tud kerülni eme díszes összeállításba. Nélküle 4 olyan játékost jegyeztem fel a BCS ligákból, akinek gyaníthatóan magyar gyökerei vannak.

 

A legnagyobb sztár Austin Pasztor, a Virginia guard-ja, aki jelen állás szerint kb. 7. körös prospect a 2012-es drafton. Langtonban született, Kanadában, szóval duplán helye van ebben a bejegyzésben. Egy évet a számos NFL játékost kinevelő Fork Union katonai akadémián töltött, hogy felkészüljön az NCAA-re. Ez sikerült is, hiszen Brendan Albert után ő lett a következő OLineman, aki már újoncként kezdőbe került. Az 5. héten került be a kezdőcsapatba, ahonnan ki se robbantották azóta se, és ekkor kezdett bele a Cavaliers egy 4 meccses győzelmi szériába. Az ACC legkevesebb sack-jét elszenvedő irányítója játszott ezen fal mögött, ahol a Left Guard helyén szereplő Pásztor csak az utolsó játékhéten töltötte be a 18. életévét. Magassága (6’7) és tömege (320 font) alapján a profik közt akár LT is lehet belőle, ami nagyon megnyomná az értékét, illetve az is, hogy Albert mellett Eugene Monroe is Virginia nevelés.

 

A speciális egységében esetleg szemet szúrhat valakinek Ricky Kovatch, akit olykor fullbackként is pályára küldenek West Virginiában vagy Paul Gyarmati (LB), akire hasonló szerepkör hárul Michiganben.

A Wolverines másik „magyarja” Jordan Kovacs már alapembernek számít a secondary-ben. Apja, Louis Kovacs 1982-ben diplomázott a Michiganen, szóval sokadik generációs magyarokról van szó. Újoncként 12 meccsen szerepelhetett, nyolcszor kezdőként. Bánatára az élvonal egyik legrosszabb védelme a Michigan-é, így akadt dolga bőven a safety poszton. A Michigan State ellen 17 szerelése volt, ennél többet egy meccsen senki sem gyűjtött össze 2009-ben. Egy évre rá stabil kezdőként számoltak vele, 116 szerelésig jutott, ami a 2. legtöbb volt a BigTenben. Jövőre új védőkoordinátor érkezik a defense élére, meglátjuk, ez mennyit javít a rozsomákok helyzetén.