Az egyetemi amerikaifutballban a rájátszás ellenzőinek utolsó védőbástyája is megdőlni látszik. Jim Delany Big Ten főnök és a főcsoport egyetemeinek sportigazgatói végül beadták a derekukat. Ha már így döntöttek, gyorsan helyzeti előnyt is próbáltak kovácsolni, és saját javaslattal álltak elő. Bár az új javaslat elnevezés talán helytállóbb.

Az SEC 2008-ben szorgalmazta a plusz-1 modell bevezetését. Az eddigi kettő helyett négy csapat (BCS v. alternatív rangsor első négy csapata) kap esélyt, hogy a bajnoki címért játsszon – elődöntő, döntő formájában – tehát csak eggyel több meccset jelentene, és időben sem húzódna el a PO lebonyolítása sokáig. Ezen a tervezeten csavartak annyit Delanyék, hogy a két elődöntőt még nem semleges helyszínen rendeznék, hanem az előkelőbb kiemelésű csapat otthonában. A bajnoki döntőre viszont már a Super Bowlhoz hasonlóan évről évre pályázhatnának a stadionok. Hátrányai ennek is vannak. A harmadik csapat helyett most majd az ötödik fog akár jogosan reklamálni, hogy miért nem ő kap esélyt a döntőre; négy csapat részvételével vívott rájátszást talán nem is illik annak nevezni. Előnyei, hogy megmarad az alapszakasz fontossága, ami egy nagy létszámra felduzzasztott PO-nál jelentősen csökkenhet. Megduplázza a bajnoki cím elnyerésére reális esélyt kapó egyetemek számát. Beilleszthető a mostani rendszerbe, nem zavarja a vizsgaidőszakot az egyetemeken. Életben tartja a bowlok többségét, bár a mennyiség helyett a minőség felé próbál az NCAA itt is elmozdulni, ha bevezetik, hogy legalább hét győzelem szükséges lesz a részvételhez a mostani hat helyett.

Hangsúlyozni kell, hogy ez egyelőre csak terv, de úgy látszik jelenleg, hogy a tizenhat csapat részvételével lebonyolított rájátszás nem tűnik lényegi alternatívának. A plusz-1 modell mellett tette le voksát az NCAA elnöke is. Ha lesz változás, az 2014-től léphet életbe.