Ahogy mindennek van kezdete, van vége is, ez alól az NFL draft sem kivétel, valakinek ugyanúgy be kell mondania New Yorkban az első választott nevét, mint az utolsóét. Csak míg az 1/1-es a liga instant sztárjává válik, egyetlen - profi - pályán töltött perc nélkül garantáltan milliókat tehet zsebre, a középső és hátsó körösöket az átlagos néző már nem igen tudja hova tenni. 1976 óta viszont a játékosbörze legutolsó pickje is megkapja a maga 15 perc hírnevét, sütkérezhet egy kicsit a rivaldafényben. Ő a Mr. Irrelevant, és bár kissé túlpörgetett manapság a téma, tanulságos megnézni meddig jutottak azok, akiket egyből irrelevánsnak könyveltek el.
Az 1976-os dátum nem elírás, noha a draft története 1936-ig nyúlik vissza. 40 esztendőn át nem szenteltek ennek különösebb figyelmet, pedig Stu Clarkson (az 1942-es class tagja) 1946-ban bajnoki címet nyert a Chicago-val, Jacque MacKinnon (1961) kétszeres All-Star és '63-ban AFL-bajnok volt a Chargers színeiben, Jimmy Walker meg azt is átélhette, milyen 1/1-es választottnak lenni, az 1967-es NBA drafton, a Detroit Pistons jóvoltából... 1943 és '48 között 32 kört rendeztek, de a játékosok számának tetőzése pont a Mr. Irrelevant státusz megszületésére, 1976-ra esett. Akkor a daytoni WR-t, Kelvin Kirk-öt 487.-ként vitte el a Pittsburgh Steelers.
A csinnadratta a USC néhai elkapója, Paul Salata ötlete nyomán alakult ki, aki egy egész hetet szánt a Newport Beach-en az alulértékeltek, a lenézettek ünneplésére. A golftornával, regattával és bankettel megspékelt "Irrelevant Week"-en adták/adják át a Lowsman Trophy-t (az NCAA legjobbjának járó Heismant ironizálva) és hogy-hogy nem, a média rákapott a csalira. Kirk már az edzőtábor befejezését sem érte meg, de hét szezont lehúzott a kanadai ligában, a CFL-ben, és innentől egyre többek embert foglalkoztatott legalább a Mr. Irrelevantok sorsa. Az 1977-es és a '78-as esetek nagyon egyediek. '77-nél gyakran a valójában utolsó előttiként húzott Rolf Benirschke-t sorolják az irrelevánsok kategóriájába, holott ez a gyorsan elbukott Jim Kellehert illeti meg. A tévedés oka lehet, hogy a kicker Benirschke 1982-ben Pro Bowler, később az amerikai Szerencsekerék műsorvezetője lett, minden tekintetben elhomályosítva a marketingre szakosodott coloradoi futót. '78-ban Lee Washburn súlyos hátsérülést szenvedett, így az őt megelőző Bill Kenney is átvehette a Lowsman-trófeát. Kenney élt a "lehetőséggel", igaz a Dolphins cutolta, ám a Kansas City-nél egyenesen a kezdőig jutott, kilenc éves Chiefs-karrierje során 105 TD-t és 17277 yardot passzolt. A 2000-ben elhunyt Tyrone McGriff college football Hall of Famer (három idény a Steelers-ben), 1982-ben rajta kívül a QB Kevin Scanlon szintén Mr. Irrelevant, mert McGriff elsőre a CFL-ben próbálkozott.
A helyzet azonban jelenleg úgy áll, hogy az internet terjedésével, a játékosmegfigyelésbe fektetett egyre komolyabb összegekkel - és mikor UDFA-ként, azaz draftolatlanként sem elképzelhetetlen dobbantani – egyszerűen nem kimondottan kunszt "Mr. Irrelevantnak lenni", csupán érdekes dolog. Ez a tendencia a 90-es évektől indult el, az 1992-ben a 12. kör végén választott Matt Elliott, a Michigan centere a Washingtonnál és a Carolinánál sem vallott szégyent, csak a sérülések tettek neki keresztbe. Marty Moore (1994) linebacker a New Englanddel vett részt az 1997-es XXXI. Super Bowlon, Jim Finn (1999) 2008 januárjában a Giants-el meg is nyerte azt. Az Ivy League-s Pennen végzett fullback, Finn az eddigi egyetlen az Irrelevantok közül, aki személyesen ott tartózkodott a Radio City Hallban nevének elhangzásakor. Mike Green (2000) ígéretes safety-nek tűnt, 2002-ben és 2004-ben egyaránt a Chicago tacklegyára volt (a Bears-nél összesen 389 szerelést mutatott be), 2008-ra kopott ki az NFL-ből. Az egykori labdarúgó, az elkapó Ryan Hoag (2003) ismertségét inkább annak köszönheti, hogy szerepelt a "Nagy Ő" negyedik évadában, megfordult az NFL mellett a CFL-ben és az UFL-ben is. Andre Sommersell, Andy Stokes, Kevin McMahan és Ramzee Robinson esete sem egy sikertörténet, a közelmúltból David Vobora (2008) és Ryan Succop (2009) ellenben igen. Vobora az Idaho-ban kiválóan játszott, ám mivel a Vandals kis csapat, teljesítményét nem igazán vették számításba. 2009-ben már a St. Louis depth chartjának előkelő helyén, no.1. OLB-ként találhattuk meg. Succopban a Chiefs egy franchise QB után egy franchise rúgóra lelt az utolsó pickkel, Tim Toone-nál (2010, Detroit Lions) még várnunk kell a verdiktre.
Aki mindegyik Mr. Irrelevantról olvasni szeretne, ajánlom a http://www.irrelevantweek.com/last-picks/ oldalt, 2011-ben meg sok szerencsét a Houstonnak!
