Véleményezik az elmúlt hetekben így-úgy, a Broncos valóban nem túl látványos futás központú játékát. Úgy tűnhet, hogy egyszerűen a szerencse (vagy Tebow) a meccs végén feléjük billenti a mérleget. És ennyi a történet. De én azt mondom, ennek bár van alapja, nem ilyen egyszerű ez. Minden nem túl erős csapatnak kell szerencse is, anélkül nem megy. Azonban sokkal tudatosabb tervek vannak a háttérben.

 

Először is ha nem megy a passz, akkor futsz. A futás sem megy a Broncosnak extrém jól minden szempontból, de összességében a liga legjobbjai közé tartoznak. Ajánlom megtekintésre a futásátlagot, ami a legfőbb értékmérő. Tebow 5.7es átlaga jó. Csak ő nem futhat sokat. Ellenben Ball, aki mára (sérülések miatt) elsőszámú futó lett, egyáltalán nem jó átlaggal fut. A három read option meccsen ez 3.5, 3.2, 3.6os átlagot jelent (minimális elvárás 4.2, kimondottan jó 5.0+). Azonban Tebow option és elsőszándékú futásai, Royal (WR) end around futásai, a WRek blokkjai (nekem főleg Decker tetszik e téren), a többi futó elusive futása meghozza a szükséges támogatást. Elsőre a meglepett Oakland elleni 7.7 kiváló. A KC elleni 4.4es összesített futott yardátlag elfogadható, a Jets elleni 3.7 már kevésbé.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval futsz. Csakhogy a földön nem lehet sok pontra háborúzni. Tehát a nagy TD adok-kapok nem lehet cél. Úgy kell fuss, hogy az óra pörögjön amennyit csak lehet. Kézben kell tartani a mérkőzést, az ellenfél támadóit pedig a padon.

Továbbá az ellenfél egy TD előnynél többet lehetőleg ne érjen el. Mert akkor passzkényszer lépne fel, ami kívül esik az alapstratégián.

Egy TDt bárki szerezhet bármikor. Ennyi előny tehát megengedhető. Félidő végéig akár 10-13 pont előny is. Ez olyannyira igaz, hogy a taktika részét képezi jelenleg a Broncosban is. Amikor ugyanis egy underdog (esélytelenebb, ami többynire a denveriek szerepe) csapat a véghajrában labdát szerez, és azzal megnyerheti a mecset, akkor lelkileg fölébe kerekedik az ellenfélnek. Egyrészt, mert azok begörcsölhetnek, bepánikolhatnak=hibázhatnak. Másrészt mert az underdog csapatban mindenki felpörög ilyenkor a maximumra. Ez régi run heavy szabály. A végéig kell kitartani szoros eredménnyel, ott már nyer a kifárasztásos, felőrlő, low score taktika.

Ehhez jön párba a Tebow effekt. Ő ugyanis nagyon él az ilyen szituációkban, amikor már nehéz koncentrálni. Amikor egy jó játék, egy jó drive kell, de az nagyon kellene.

 

FO tehát elővette a run maniac stílust. Egy kicsit nekem hiányzik az újítás, de értem. Nem kéne feltétlen felmelegíteni például a wishbone offenese felállást is, hogy mondjak valamit az ínyenceknek is. A read option már érdekesebb, és inkább meghatározó is. Izomból tolják, 8-9-10 embernyi fallal, extra OL ember, extra TE, WR blokkok a fal szélén, amit csak ki lehet találni. Szóval működik. Ha lenne egy kicsit jobb futsátlag ahol kell, minden kritikust el lehetne hallgattatni. Így azért (túl gyakran) elakadó driveokban visszaüthet ez a hiányosság. Ami viszont borítja a low score-et, és akkor borulhat minden.

 

Másik érdekesség a defense stratégiai ráhangolása a low score támadó taktikára. A D# kockáztat. Nagy nyomású blitz variációk vannak. 5-6-7 emberes blitzek sorozatban. Kívül egyik oldalon túltöltve (2-3 ember az OT külső vállára), komoly keresztezések, twistek megállás nélkül. Ez látványos, azonban minden rohamozó védő mögött újabb üres területek nyílnak, ez ökölszabály.

A kulcs ehhez az elit Miller (LOLB) & Dumervil (RDE) páros. Mindenki más a kezük alá dolgozik. Ez egyáltalán nem úgy értendő, hogy érdemtelenül jutnak potya sackhez. Az ellenkezőjét jelenti. Ők képesek minden körülmények közt hatékonyan támadni a QBt. Vagyis, hiába tudod, hogy Miller blitzelni fog, azzal még nem állítottad meg.

 

 

 

 
 

 

 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Gyakori, jól kivitelezett, és gyors blitz ellen nem lehet mélyeket passzolni. Futni lehet, ez téves, hogy a blitz milyen jó futás ellen. Jó, de ahhoz jó run stopper képességű pass rusher kell. A blitz mindenképp gyengébb megoldás (futás ellen), bár kivitelezhető. Tegyük hozzá, nem rossz a Broncos run stopja.

Összességében, ha nem is könnyen, de lehet futni kívül és belül, ami viszont időigényes. Lehet gyors passzokat dobni, ami időigényes, ha egy teljes meccsen teszi valaki. Lehet screent játszani, főleg bubble screent, de akár RB,WR,TE screent, ami időigényes. A belső screen, és a dump passz is időigényes. Az miért is szempont? Mert illik a low score támadófilozófiához.

Tehát a big playek levédése a high pressure rohamokkal fontos, a többi elég, ha időrabló. Ettől még, ahogy minden védelemnél, itt is a fő szempont valahogy megállítani FG távon kívül az ellen nyomulását. Kevésbé szempont a labdaszerzés ellenben, ami más D# filozófiánál elsődleges prioritást élvez.

 

Miért kritizálják tehát, ami működött régen, és működik ma is? 

A mai modern football passz-centrikus. Ezt a játékot senki nem fogja átvenni a Denvertől valószínűleg ma már. Ők is inkább Tebow képességei miatt mennek ezen az úton.

Nagyon nehéz elképzelni, hogy igazán jó ellenféllel szemben működhessen. Vagy akár csak egy jól teljesítő középcsapat ellen is. Akinek van egy hatékony támadósora, termeli a yardokat, a pontokat, nehezen tartható 20 pont alatt. Amikor ezt a játékot igazán eredményesen játszották, lényegesen kevesebb szuperatléta volt a pályán, a nyers izomerő meghatározóbb lehetett.

Akárhogy is, a Denver Broncos idén megpróbálja kihozni a rendszer minden előnyét, és kizárni a hátrányait. Érdemes egy-egy meccsüket megnézni.