A sok elemzés és komolyság után ezúttal egy könnyedebb témájú cikkel próbálok örömet szerezni a látogatóknak, eme blogbejegyzés ugyanis nem a fociról fog szólni. "Hát akkor miről?", hördülhet fel a lockout ügy miatt amúgy is megtépázott idegrendszerű egyszeri NFL fanatik. Nos, az írás témája az lesz, mivel ütik el az időt kedvenceink, mikor nem éppen egymást zúzzák le a pályán. Igyekszek érdekes példákat megemlíteni, különböző alternatívákat megvizsgálni, természetesen a teljesség igénye nélkül. Előre is arra biztatnék mindenkit viszont, hogy a fórumban/kommentben szóljon hozzá bátran a dolgokhoz, vagy egészítsen ki minket. Sokszor a játékosok saját twitterje a forrás, ahová felírogatják, hogy éppen mivel foglalatoskodnak, de persze ez is csak a legális tevékenységeknél fordul elő.
Nehéz hol elkezdeni, hiszen nyilvánvalóan karakterfüggő, hogy melyik játékos mibe fog, amikor nem kell az edzésen 110%-ot nyújtania. Elsőként mindenképpen azok a játékosok juthatnak eszünkbe, akikre igaz a közmondás: jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak. Sok játékos az egyetemet is csak a "klasszikus focista egyetemeken/szakokon" képes elvégezni, ahol a tanárok továbbrugdalják az NCAA-t uraló, az iskolapadban viszont bukdácsoló egyént. Ezután pedig képzelje csak magát a játékos helyébe a kedves olvasó. Ott vagy a húszas éveid elején, könnyen lehet, hogy az utcákon bandaháborúzva teltek a gyermekévek, most pedig ledraftol egy NFL csapat, és hozzád vágja a többmilliós szerződést. Jogos lehet "az élet császára" érzés. Hát lehet, hogy nem az adakozás az első, ami eszébe jut a delikvensnek. Ezután pedig már "csak" focizni kell, pályán kívül a lehetőségek végtelenek. Ekkor pedig a legagyamentebb sztorik jöhetnek szóba.
Élre kívánkozik Michael Vick esete. Nem hinném, hogy a kutyaviadalok szervezése és a fogadások azért kellettek, mert a Falconstól kapott pénzből nem futotta a reggeli müzlire. Nem mennék bele bővebben a témába, lerágott csont, megvolt a börtönbüntetés, most pedig a Sasoknál szárnyal Vick barátunk, igazi amerikai sztorit megvalósítva.
Az is felfoghatatlan egy átlagpolgár számára, hogy a sok "tüzet nyitott az emberekre", "rálőtt/rálőttek xy-ra" címlapok miért vannak. Minden emberi sors külön dolog, de véleményem szerint tényleg az lehet a dolog hátterében, hogy egyszerűen nem tudják mivel lekötni magukat a srácok. NFL szurkolóságom hajnalán (2006 decemberén) hallottam 
a hírt, hogy Tank Johnsonnál 6 (hat!) lőfegyvert találtak otthon, közte két gépfegyvert, némelyik stukker töltött volt, és gyerekek is voltak odahaza, miközben a családfő az étel - vagy a töltények - árát kereste meg a Bears edzésén. A yard lesittelte Johnson testőrét (minek még ezek után testőr, ennyi fegyver van otthon?), mivel bónuszban marihuánát találtak nála, de ennél is nagyobb gáz, hogy eme William Posey nevű arcot két nappal később egy éjszakai lövöldözés során lelőtték. Johnson utána eltiltást is kapott, később a Bengalshoz került, ahol szép számmal voltak ilyen-olyan priuszos játékosok, persze nem csak ott, szinte minden csapatban van egy-ét renitens. Szerintem ezek mind a sok pénz + kevés józan ész kombó eredményei. Ezt a komisszár, Roger Goodell is érezheti, és igyekszik csírájában elfojtani ezeket az eseteket, ugyanis nem bánik fukarul az eltiltásokkal.
Mielőtt leszednék a fejemet, hogy itt savazom a liga játékosait, le kell szögeznem, hogy természetesen a nagyobb része a játékosoknak büntetlen előéletű, és természetesen ezek a sittes ügyek sem befolyásolják azt, hogy ki milyen játékos.
Mivel szabadidőről van szó, így haladnék is tovább, és ezúttal azokat a játékosokat venném sorra, akik csak simán otthon lazulnak, és a legkülönfélébb dolgokat művelnek. Pár hete Chad Ocho Cincotól, a Bengals elkapójától kérdezte meg egy random szurkoló a twitteren, hogy mit csinál, mikor éppen nem a kibertérben lóg, vagy a pályán nyomul. 85 válasza: "Call Of Duty, Sex, or FIFA". Nem túl bonyolult életvitel, persze akik követik őt a twitteren, azok tudják, hogy azért nem ilyen szimpla az élete Chad cimboránknak. Ocho Cinco gyakorlatilag élete minden pillanatát dokumentálja, jelenleg a labdarúgással próbálkozik, jobb szélsőként hasít a Sporting Kansas City (fun fact: korábban az ex-Honvéd csatár Hercegfalvi Zoltán is a jogelőd Wizards alkalmazásában állt) második csapatában, természetesen 85-ös mezszámmal. Emellett utazgat, megtekintette a tavaszi négy El Clásico első állomását is, büszkén feszített Cristiano Ronaldo mezében (az egyidejűleg Barcelona és Bengals szurkolók szemében gyanítom, most egy világ omlott össze).
De bizonyára nem ő az egyetlen, aki edzés után lezuttyan a kanapéra, izzítja az X-Boxot, majd hajnalig ott nyomul. A Minnesota Vikings puntere, Chris Kluwe is ordas nagy kocka, saját bevallása szerint csak másodlagosan NFL punter, fő tevékenysége a World of Warcraft nevű internetes szerepjáték. Az olvasók vélhetően háromféleképpen reagálnak most: (1, a büdös kocka! 2, OMG, én is tolom, zsír! 3, ki nem tudta ezt, ezer éves hír"). Akárhogy is, Kluwe-nak több mint 8000 achievement pontja van, jelentsen ez bármit is. Nem tudom, hogy megy ez abban a játékban, de ha valakinek viszketni kezdett a tenyere, és késztetést érez, hogy legyakjon egy NFL játékost, elárulom, hogy egy Loate nevű troll karaktert irányít, és a The Flying Hellfish nevű guild büszke tagja több mint két éve. Jó vadászatot.
Twitter és szabadidő kapcsán muszáj tárgyalni, hogy vannak, akik szinte minden nap felírják a netre, hogy éppen hol, mikor, kivel végeznek erősítő gyakorlatokat. Legutóbb Ryan Kalil feszült meg, ezt az üzenetet elhelyezve: "I HATE players that tweet every time they’re working out. We get it, you train hard. Anyways, off to the gym. Another day to get better!" Shakespeare nyelvét nem beszélők kedvéért: "UTÁLOM azokat, akik mindig felírják, hogy gyúrnak. Vágjuk, keményen edzesz. Amúgy, lépek kondizni. Újabb nap a fejlődésre!". Egyrészt percekig szakadtam a nevetéstől ezt olvasva, másrészt valóban van benne igazság. Ez lehet a modernkori hadviselés, mindenkin nagy a nyomás, hogy ő legyen a legnagyobb gorilla a pályán. JaMarcus Russeltől mindenesetre soha nem láttunk ilyen üzenetet a nagyvilágnak. Vannak, akik együtt pakolják az izmokat, a szteroid playboy Texans LB Brian Cushing és Greg Olsen, a Bears tight endje középiskolás korukból ismerik egymást, és évek óta workoutolnak nyaranta. Magánvélemény, hogy talán ez azzal is jár majd, hogy egyszer az internetes keresőbe a "kőkeményen blokkoló tight end" kifejezést beírva Greg Olsent is kidobja a gép. De olyat is láttam már, hogy az éppen Kaliforniában nyaraló Fontel Mines (sokadik számú Bears WR volt) kiírta, hogy edzeni akar, és QB-t keres, aki dobálna neki. A szorgalom mintapéldája.
Az egyik legkülönlegesebb hobbi viszont a Dallas Cowboys falembereinek nevéhez fűződik. Marc Colombo, Leonard Davis, és Cory Procter ugyanis a Free Reign nevű rock banda tagjai. Együtt hárman 982 font súlyúak, a banda negyedik tagja, Justin Chapman pedig szintén offense lineman volt középiskolában, így vélhetően ők a legnehezebb zenei banda. Colombo énekel és gitározik, Davis a basszusgitárt nyűvi, Procter pedig dobol. Debütáló albumuk Tragedy névvel jelent meg, és meglehetősen kemény zenét tolnak a srácok, aki akarja, csekkolja a myspace oldalukat, ritkán hall az ember kezdő NFL RT-t énekelni.
Szösszenetem végén pedig jöjjenek a földre szállt angyalok, az oktatófilmbe illő példák, azok, akik nem felejtették el, honnan is érkeztek, valamint, hogy a csillagászati fizetésüket nem kötelező heroinra, AK-47-esre, és a Madden 11-re költeni. Természetesen itt is csak cseppeket tudunk mutatni a tengerből, hiszen szerencsére legalább annyi, ha nem több jótékonykodó játékos van, mint amennyi priuszos. Sokak előszeretettel tesznek eleget különböző felhívásoknak, de van, aki saját alapítványt is működtet. Nem egy játékos pedig a korábbi iskoláját támogatja. Reggie Bush, a Saints futója például szponzora, az Adidas segítségével rögtön a draftolása után 50 ezer dollárt adott a Holy Rosary középiskolának, amelyet a Katrina hurrikán alaposan megtépázott. Tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeket fogad, és az anyagi segítség hatására újra meg tudta kezdeni a működést, ráadásul megalakult a Reggie Bush Connentions Program. A korábbi NFL QB, Jeff Garcia is 350 ezer dollárt adott volt középiskolájának, a Gilroy Highnak, ahol apja és nagyapja is edzősködött. A segítségnek hála új stadion épülhetett, melyet a Garciákról neveztek el. Brian Urlacher is korábbi iskoláján segít, a Nike, és a Hammer Strenght nevű szponzorai segítségével, ráadásul ő jótékonysági kosárlabdatornákat is szervez. Brian Dawkins, a Broncos kőkemény safety-je 2003-ban látogatta meg volt középiskoláját, és, őt idézve, az erősítő terem "teljes katasztrófa" volt. 100 ezer dolláros segítségének hála felújították a létesítményt, amely vélhetően rossz állapotában is jobban felszerelt volt, mint a magyar középiskolák gyúrótermei.
A játékosokon túl persze az NFL is segít, 2004 és 2006 között majdnem másfél millió dollárnyi pénzösszeget utalt át különböző iskoláknak a Player Matching Youth & High School Football Grant Program nevű intézményen keresztül.
Természetesen ez csak a jéghegy csúcsa, ezer és ezer más példát is lehetne hozni, hogy egy NFL játékos mivel üti el szabadidejét. A legérdekesebbeket, azokat, amelyekről kevésbé hallani, osszátok meg velünk a fórumon, vagy kommentben. Valamint továbbra is várjuk ötleteitek, hogy miről olvasnátok szívesen itt a blogon.
Pap Dániel (konqueror)
