Ezúttal jómagam (konqueror) fogom blogbejegyzés formájában megosztani az olvasókkal, hogy miképp kerültem kapcsolatba az NCAA-vel. Először csak egy kis cikket akartam szubjektíven az OU-ról, aztán jött az ötlet, hogy bizonyára a többi kollégára is kíváncsiak lennétek. Így született meg ez a sorozat, mely folytatódni fog a mai írás után is. De egyelőre maradjunk nálam.
A többiekhez hasonlóan én is először az NFL-lel ismerkedtem meg. Mikor új kéróba költöztünk, akkor lett életemben először internet hozzáférésem (egy új éra kezdete!), valamint akkor született újjá az addig csak szöveges formátumban működő, néhai nfl.hu. A honlap címét Haromt mondta be egy Dallas Cowboys-Philadelphia Eagles összecsapás közvetítése alatt, én azonnal futottam a géphez, majd pár hónap után regeltem. OFF: az első hetekben azon izgultam, hogy valami baklövés miatt ki ne bannoljanak. Valahogy ezt máig sikerült megúszni.
Szóval egyre inkább belerázódtam a fórumos-amerikaifocis világba, és a már akkor is csillogó szerkesztők cikkeit tátott szájjal olvasgattam. Nagy szerepet játszott abban, hogy beszippantott az amerikai futball világa, hogy azonnal lett kedvencem az NFL-ben, méghozzá a Chicago Bears, hogy miért, az talán egy másik blogbejegyzés témája lehet, már ha a nagyérdeműnek lesz igénye rá. Viszont talán emiatt kötődtem egyre inkább ehhez a sporthoz, és a korábbi numero uno soccerhez kevésbé, mivel ott sose volt egyértelmű kedvencem. Na de vissza a college-hoz. Borsik Tamás cimborámmal szinte egyidőben kattantunk rá a fórum és a futball világára, ám a tavaszi-nyári holtszezon minket is megtépázott erősen. Emlékszem, egyik hajnalba nyúló msn értekezés alatt vetettem fel, hogy nekünk is fel kéne ugrani az egyre inkább népszerű NCAA bandwagonra, ami akkoriban kezdett dübörögni. A tősgyökeres fórumharcosok tán még emlékeznek az NCAA Madden ligára (Darthsegian Yoda, Fetoomy Hayes, Joe Soldado, Kroovy Kroowden vagy az azóta fogalommá vált JJ Tiller névátírások bizonyára ma is mosolyt csalnak az érintettek orcájára), az NCAA csapatismertetők írására, és hasonlókra. Éreztem, hogy valami nagy dolog van készülőben, és hogy igazán akkor tudnék kötődni a ligához, ha az NFL mintájára itt is lenne egy vitathatatlanul kedvenc gárdám. Tomi akceptálta a felvetésem, és nekiálltunk böngészni a csapatismertetőket. Mellékvágány, hogy természetesen kezdetleges információim már azelőtt is voltak az egyetemi fociról, ez alapján Notre Dame Fighting Irish "szurkolónak" mondtam büszkén magam, mást ne említsek, az alakulófélben lévő nfl.hu Madden csapatba is ezt adtam meg adatként (+ QB posztot, mert az menő). Tomi hasonló vérkomoly indokok miatt a Gators csapatának volt "fanja".
Ezek a szárnypróbálgatások azonban csak addig a nyáreleji hajnalig tartottak, ugyanis Tomi rábökött a Texas Longhorns (...) csapatára, mint kedvenc. Én akkor a Kansas Jayhawks (ahogy Höri fordította tréfából: Jajsólyom) és az Oklahoma Sooners csapata között vacilláltam, de mivel láttam, hogy a Sooners Tomi új csapatának nagy riválisa, így végül rájuk böktem. Megragadott a gazdag történelem, a csapatszínek, az imázs, gyakorlatilag minden. Első kedvenc játékosomnak a csapatból Paul Thompsont választottam, mivel ő volt a QB, és csak némi utánaolvasás után realizáltam, hogy ő pont akkor végzett az egyetemmel. Thompson amúgy kalandos egyetemi karriert futott be, sokáig a Sooner legenda, ám üvegtérdű Jason White cseréjeként funkcionált, majd Rhett Bomar kiszorította, és emiatt elkapóskodnia kellett, de miután Bomart kirúgta az OU, újra QB lehetett, és jól is szuperált. Utánaolvasások alapján Adrian Peterson RB is szimpatikusnak tűnt, persze tragédiaként fogtam fel, hogy az NFL ellenfél Vikingeket erősíti.
Az a nyár megmaradt a szöveges ismerkedés szintjén, az őszi szezonban azonban jöhetett a csapat eredményeinek követése, valamint alkalmankénti stream elcsípés. A szezon jól alakult, új hősre leltem Sam Bradford QB személyében, valamint DeMarco Murray RB is hamar a szívemhez nőtt, róla találtam elsőként siget a csapatból, így megkülönböztetett figyelemmel kísértem már az elejétől fogva. Nagy örömömre 2007 őszén sikerül a Red River Rivalry-t is megnyerni a Texas ellen. Ez az egyik olyan pont volt, ami méginkább odaláncolt az egyetemi focihoz. A nagy rivalizálás, a legendás, parázs párharc, mindez olyan játékosoknál, akik nem a nagy pénzért viszik vásárra egészségüket, kiegészülve azzal, hogy a pályákon gyakran olyan taktikai megoldásokat, felállásokat, érdekességeket láthat az ember, amit az NFL-ben nem - nagyjából ezek kötöttek oda végleg az NCAA-hez. Valamint persze az a prózai indok is, hogy a szombati meccseket egyszerűbb élőben nyomon követni, másnap nem kell korán kelni, és így a héten mégtöbb napon lehetett focit nézni. Első szezonom ennek ellenére csalódással ért véget, a Pat White vezette WVU lemosott minket a Fiesta Bowlon.
2008-ban megalkottam az OU topikot a régi nfl.hu fórumon, és ott már írásosan is dokumentáltam a történéseket. Eleinte nagy lelkesedéssel vetettem oda magam, de ez idővel leült, mivel a remek csapat ellenére szinte nem is voltak Sooners drukkerek, rajtam kívül. Ennek egyrészt örültem, mivel nem kellett osztoznom a dicsőségben, és egymagam képviselhettem az akkor szárnyaló csapatom, másfelől viszont magammal kellett beszélgetnem. Na jó, azért voltak OU szurkolók, de kb tizedannyi, mint a Gators, Hurricanes vagy a Texas képviselői. Paulus, Divat, és az azóta eltűnt Uzsidoboz voltak akkor szurkolótársak, faramuci helyzet volt szombatonként a Peterson miatt Sooners & Vikings fanokkal együtt lelkesedni, vasárnap pedig ellenfélként tekinteni egymásra. A szezon legkiemelkedőbb momentuma a Texas vs OU versenyfutás volt, a fórumon Tomeee és Dzsokijuing személyében volt kivel cukkolni a másikat, és várni a nagy meccset, amelyen két veretlen bajnokaspiráns, két ősi rivális csapott össsze újfent. Sajnos egy remek meccsen 35-45 arányban elbuktunk (a vereség fő oka a futójáték nemléte volt), de ez sem gátolt meg, és méginkább figyelemmel követtem a csapatot. Ehhez nem várt segítséget is kaptam, mivel az NASN (= ESPN America) is bekötésre került idehaza, így már a streamekkel se kellett olyan gyakran szenvedni. Ráadásul így már könnyedén tudtam más csapatokat is figyelemmel követni, kedvenc tévéműsorommá pedig a szombat délutánonkénti College Gameday lépett elő. Hamar kedvencemmé is vált Tim Tebow magával ragadó egyénisége és játéka, valamint a triple option, mint nekem akkor új, és látványos dolog. Ezután sorsszerű volt, hogy a számunkra szerencsés Big 12 körbeverősdi után a Gators ellen döntőzünk. Nagy meccs volt, ahol nem sikerült győzni, ennek ellenére szép emlék a szezon. Valamint biztos sokan cserélnének velem, 2006-ban elkezdtem az NFL-t nézni, és a csapatom azonnal Super Bowlba jutott, 2007-ben OU fan lettem, és egy évre rá ők is döntőzni tudtak. Ekkor már napról napra olvastam a Sooners honlapját, úgyhogy képben voltam más sportágakkal is, Blake Griffinről pl így jóval előbb hallottam, mint az NBA rajongók többsége. Emellett pedig a női röplabdásoknak is tudtam szorítani, ahol nem más, mint Ben Roethlisberger kishúga játszott. (Kedvencemmé ő sose vált, mivel voltak jobb bőr játékosok is a csapatban, ahogyan az egy női röplabdacsapattól elvárható.)
2009-ben már all-around NCAA szurkoló és néző voltam, ESPN-en hétről hétre néztem a meccseket, egyre jobban ismertem a kereteket, a csapattörténelmeket, a rivalizálásokat. Ugyan ebben a szezonban sérült le Bradford a mormonok (BYU) és a Texas ellen is, de Landry Jones csere QB így hamar játéktapasztalatot gyűjthetett, ami a tavalyi szezonban kamatozott is. (Remélem az NFL-t is meghódítja majd idővel, ő lesz az én Stanzim, érti aki érti. Ahogy a Friday Night Lights-ban is mondták: go Landry!) 2009-ből kiemelném a draftot, ahol az első 4 húzásból 3 helyen is Sooner kelt el, Bradford, Gerald McCoy, és Trent Williams személyében. Büszkén hypeolhattam csapatomat az internet világában, továbbra is egyedüli fanként, hiszen valahogy az Oklahoma bandwagonra nem ugrott rá senki, míg a többi sikergyáros csapat szépen gyűjtögette a szurkolókat. A mélypont tagadhatatlanul az volt, mikor egy magát Sooners rajongónak valló fórumozó a Red River elbukása után már Hook 'Em Horns! aláírással zárta a hozzászólásait, JJ jóvoltából ez aranyköpéssé is vált. 2009 azért is fontos, mert Josh Nesbitt QB játéka annyira megragadott, hogy miatta egy másodlagos kedvenc csapatom is lett, a Georgia Tech Yellow Jackets. Vele kapcsolatban mindvégig hittem a csodában, hogy valahogy az NFL környékére keveredik, de ez még azelőtt is lehetetlen küldetésnek tűnt, hogy eltörte volna a jobb karját a Virginia Tech ellen egy szerelési kísérlet közben. Így vele kapcsolatban nekem (és a szintén másodlagosan GT fan Jocinak) a civil életben szurkolás marad osztályrészül.
Tavaly az ESPN kikerült a tévécsomagomból, a streamre pedig nem igazán szoktam vissza, úgyhogy meccseket kevesebbet láttam, de a szurkolásom töretlen volt, és a Fiesta Bowl győzelmet már élőben néztem végig. Arra terveztem beharangozót is írni (mivel időközben valamiért szerkesztővé iktattak a többiek), de Gsn olyan jó és tartalmas promót írt, hogy jobb is, hogy nem én írtam. Így első college cikkem (ha nem számítjuk az egyik nyáron még mackónadrágos userként elkövetett Bradford portrét) még várat magára. Vagy éppen ez lenne az?
A történetem nekem nagyjából ennyi, célja az volt, hogy személyközelibb formában hozza közel a felhasználóknak az NCAA világát. Azt a világot, amelybe ha többször nem is, egyszer érdemes betekintést nyerni. Aki szereti a futballt, az örül, ha a héten minél többször láthatja. Ráadásul az NCAA világa változatos, sokszor olyan dolgokat is lehet látni, amiket NFL-ben nem. Engem például talán leginkább a profi stílusú támadó felállásoktól eltérő formációk, megoldások ragadtak meg. De ez csupán a pályán zajlik. A pálya mellett ott a gazdag történelem, a rivalizálások. Egy Barcelona vagy Real Madrid fannak az El Clásico az év eseménye. Itt egy évben több ilyen is van, Sooners részéről pl a Texas elleni (Red River Rivalry) ütközet, vagy az Oklahoma State elleni "Bedlam Game" mérkőzések. Senkit sem akarok az NFL-től eltántorítani, de ha az NFL rajongónak ősszel van egy szabad szombat estéje, akkor érdemes bepillantani ebbe a világba, még akkor is, ha a következő szezon nem marad el. Ha elmarad (ne tegye), akkor pedig lehet NCAA-t nézni, a következő drafton pedig felvágni a haverok előtt, hogy a jövő sztárjait te már régi ismerősként köszöntheted a profik között.
