Aki kisfiúhobbiként azokat a sportokat tanulgatja előszeretettel, melyek a 80-as évek végén kis hazánkban teljesen ismeretlenek, az egyéb gazságokra is képes. Én pont ez az állatfaj voltam. Lehetett az golf, bowls, rögbi, sznúker vagy peszepallo, számomra nem maradhatott csukott könyv. A turistáskodás Angliában a krikett, a franciákhoz a pétanque gyakorlásának a jegyében (is) telt, a 80-as évek végén Marylandi Egyetemre kikeveredett édesapámtól pedig sportkártyákat kértem ajándékba.
A sportkártyák rendben meg is érkeztek, egy tojás alakú labdával és egy Maryland Terps sapóval és kapucnissal súlyosbítva. Szóval az egyetemi futball szenvedélybetegségének segédeszközei hamar összeálltak. Innen már csak a felesleges kacatokat (egyéb sportok) kellett kiszórni és személyes futballdobozom emlékmütyürjei sokasodni kezdtek. 1992: ez a Super Channel tévécsatorna hazai indulásának éve, amely az NBC európai leányvállalataként először (és az NFL-nél korábban) egyetemi meccseket sugárzott Magyarországon. Mivel Amerika „Fradija”, a Notre Dame Fighting Irish kizárólagos közvetítési jogot ad az NBC-nek a hazai mérkőzéseire, így kamaszfejjel élőben nézhettem a Harcoló Írek egyik utolsó fénykorát, az 1992-es szezont. A Michigan elleni 17-17-es döntetlen (a hosszabbítást csak 1996-ban vezették be) és a legendás Penn State elleni „Snow Bowl”
fémjelezte az évet (az utóbbi meccs összefoglalója Green Bay-fanoknak kötelező kedvcsináló). Fucu árnya már ekkor a Notre Dame fölött lebeghetett, mert a rangsorban 19. Stanford elleni 33-16-os hazai vereség volt az egyetlen fiaskó, így a bajnoki cím helyett a Texas A&M elleni 28-3-as Cotton Bowl kiütéssel vigasztalódhatott az USA legnépszerűbb NCAA-futballcsapata. A szezon legemlékezetesebb pillanata:
Ekkoriban Lou Holtz edző keze alatt játszott Rick Mirer QB, a montanai magasságokba emelt ordas NFL-bust (www.uhnd.com/articles/nfl-irish/time-notre-dame-draft-busts/), a legteljesebb pályát befutó Jerome Bettis RB, aki a Busz becenevet és Super Bowlját pittsburghi évei alatt nyerte el, Tom Carter DB, Irv Smith TE, a tragikusan fiatalon elhunyt Demetrius DuBose LB és persze a „kisebbik” RB, Reggie Brooks, aki a Penn State-elleni végjáték mellett a Michigan elleni „Öntudatlan Touchdown”-nal írta bele magát a futballtörténelem-könyvekbe.
A Super Channel viszont kiírta magát a hazai médiakínálatból és vele együtt a futball is eltűnt a horizontról. Szálltak az évek és az éledező hazai NFL-láz engem is beszippantott. A Dallas Cowboys gyönyörű kékcsillagos sisakját minden vasárnap magamra öltöttem (persze képzeletben) és egészen 2007-ig nem is gondoltam az egyetemi futballal, amikor belefutottam ebbe a videóba:
A megvilágosodás erejével hatott, hogy a Longhorns szentélyének központja, Austin és Dallas nincs is olyan messze egymástól. 2007. október 17-én Tomeee lelkesedése engem is beszippantott és megfertőztem az nfl.hu Texas Longhorns-topikját. Innentől kezdve nem volt megállás. Mikor sikerült utólag végignéznem minden idők legnagyobb egyetemi futballdöntőjét , eldőlt a sorsom. Végigküzdöttem a Holiday Bowl győzelemig vivő 2007-es szezont, Vadibandival élőben drukkoltuk végig a 2008-as Oklahoma elleni 45-35-ös csodát , aztán hajnali magányomban a gép előtt könnyeztem meg Texas Tech elleni drámát (Blake Gideon interception-elejtését és a Red Raiders Harrell-Crabtree párosának végső varázslatát), ami a bajnoki címünkbe került:
A szezon végén az Ohio State elleni Fiesta Bowl szenzációs comeback győzelem végjátéka némileg feledtette az Oklahoma-Texas Tech-Texas körbeverés igazságtalanságát, de mélyről jövő BCS-gyűlölséget ültetett el bennem.
2009 a Red River Rivalry 16-13-as győzelme, a veretlen alapszakasz és az Alabama elleni nemzeti nagydöntő éve volt. A sorsdöntő meccs Colt McCoy korai sérülése miatt gyorsan az egyenlőtlen erők küzdelmébe és vereségbe torkollott, de a Longhorns ezen korszaka méltó volt a nagy elődökhöz. Garrett Gilbert QB új időszámítást és a spread helyett pro-style offense-t hozott a csapat háza tájára, a 2010-es évben teljes kudarccal, ezt a 5-7-es vesszőfutást már a Big 12 konferencia tudósítójaként szenvedtem végig. De a remény hal meg utoljára, egy egyetemi futballprogram élete százéves tölgyfaként magasodik, sok-sok szebb és csúnyább évkört és rovátkát vésve az ősi törzsbe.
Számomra az egyetemi futball világának varázslatát a szurkolóknak nyújtott testközeli élmény adja. Az adott egyetem, a város és az állam teljes szimbiózisban él a futballprogrammal és az őszi szombatok egész napos sportünneppé és összefogási szertartássá szentelik a hatodik napot. Tradíciók és rituálék sora a stadionsétáktól a clemsoni varázskő megérintéséig a diákszekcióktól a wisconsini ugrálóvárig ezer és ezer élménnyel gazdagítja a mezei sportrajongót. A csodálatos mérkőzések és rivalizálások pedig már „csak” habként díszelegnek az NCAA-tortán. Every Day Should be Saturday (www.everydayshouldbesaturday.com/).
Mészáros Gergely (Dzsokijuing)
