Az egyetemi amerikaifutballban a rájátszás ellenzőinek utolsó védőbástyája is megdőlni látszik. Jim Delany Big Ten főnök és a főcsoport egyetemeinek sportigazgatói végül beadták a derekukat. Ha már így döntöttek, gyorsan helyzeti előnyt is próbáltak kovácsolni, és saját javaslattal álltak elő. Bár az új javaslat elnevezés talán helytállóbb.
Az SEC 2008-ben szorgalmazta a plusz-1 modell bevezetését. Az eddigi kettő helyett négy csapat (BCS v. alternatív rangsor első négy csapata) kap esélyt, hogy a bajnoki címért játsszon – elődöntő, döntő formájában – tehát csak eggyel több meccset jelentene, és időben sem húzódna el a PO lebonyolítása sokáig. Ezen a tervezeten csavartak annyit Delanyék, hogy a két elődöntőt még nem semleges helyszínen rendeznék, hanem az előkelőbb kiemelésű csapat otthonában. A bajnoki döntőre viszont már a Super Bowlhoz hasonlóan évről évre pályázhatnának a stadionok. Hátrányai ennek is vannak. A harmadik csapat helyett most majd az ötödik fog akár jogosan reklamálni, hogy miért nem ő kap esélyt a döntőre; négy csapat részvételével vívott rájátszást talán nem is illik annak nevezni. Előnyei, hogy megmarad az alapszakasz fontossága, ami egy nagy létszámra felduzzasztott PO-nál jelentősen csökkenhet. Megduplázza a bajnoki cím elnyerésére reális esélyt kapó egyetemek számát. Beilleszthető a mostani rendszerbe, nem zavarja a vizsgaidőszakot az egyetemeken. Életben tartja a bowlok többségét, bár a mennyiség helyett a minőség felé próbál az NCAA itt is elmozdulni, ha bevezetik, hogy legalább hét győzelem szükséges lesz a részvételhez a mostani hat helyett.
Hangsúlyozni kell, hogy ez egyelőre csak terv, de úgy látszik jelenleg, hogy a tizenhat csapat részvételével lebonyolított rájátszás nem tűnik lényegi alternatívának. A plusz-1 modell mellett tette le voksát az NCAA elnöke is. Ha lesz változás, az 2014-től léphet életbe.
Az egész azzal kezdődött, hogy bizonyos Kellen Winslow és Shannon Sharp urak bizonyították a sokoldalúság nem megy feltétlen a minőség rovására. Ők ugyanis egyszerre voltak nagyok, erősek, gyorsak, és kaptak el magas szinten. Vagyis futásnál (passznál) blokkoltak hatodik OL játékos szintjén, egyben (TE) passz utakat futva kapták el a lasztit WR poszton is elismerést érő szinten.
A jelenlegi állás szerinti öt legjobb prospect a drafton: Dwayne Allen - Clemson; Coby Fleener - Stanford; Orson Charles - Georgia; Michael Egnew - Mizzou; valamint Ladarius Green - Louisiana Lafayette; Bár az én egyik favoritom is követi őket szorosan: Brian Linthicum - Michigan State.
hétre, már most olvasható a 2 csapat névsora, és egy jövendölt draft érték, hogy mindenki képbe kerüljön.
elismerésnek megfelelő Heisman trófeát alighanem már mindenki ismeri. Minden posztnak van külön díja, olykor több poszt összevonva is versenyeztethető. Tíz éve alapították a legjobb centernek járó Rimington trófeát, amelynek nyertesei meglepő módon, eddig egészen minimális sikereket értek csak el a profik között.
